A kormányelefánt megint benézett a porcelánboltba

Első és aztán második ránézésre is úgy tűnik, hogy a magyar kormány ismét csatába bocsátkozott az uniós joggal, s ebben a küzdelemben az Európai Bizottsággal kell majd összemérnie felkészültségét, és az sem kizárt, hogy az Európai Bíróság mondja ki majd a végső szót.

Határőrsapkák a múzeumban. Sorakozó! (Fotó: Európai Bizottság)

A szeptember 1-jétől érvényes magyar határzárról van szó, amelynek értelmében a világ összes országából megtiltotta a belépést a magyar kormány a koronavírus-járványra hivatkozva. A jogvita csak az uniós polgárokkal kapcsolatban képzelhető el, de később kitérünk még részletesebben is arra, hogy az általános tiltás talán még védhetőbb is lett volna, mint a részleges enyhítés. A cseh, a lengyel és a szlovák polgárok – bizonyos feltételek teljesítése esetén – ugyanis beléphetnek Magyarország területére.

A probléma az, hogy Magyarország az EU tagjaként vállalta, hogy biztosítja az uniós polgárok szabad mozgását. Ezt a kötelezettséget az EU Alapszerződése rögzíti, ez a legfontosabb és a legmagasabb szintű joganyag az Unióban. És ennek az “őre” az Európai Bizottság. A testület két tagja – Ylva Johansson belügyi és Didier Reynders igazságügyi biztos – levelet írt a magyar kormánynak. Ebben felhívták az Orbán-kabinet figyelmét, hogy mennyire fontos megőrizni a schengeni térség integritását, és hogy az uniós szabályok értelmében a határokon bevezetett korlátozó intézkedéseket megkülönböztetés nélkül kell alkalmazni. Ennek a levélnek a státuszát nehéz lenne eldönteni, de kísértetiesen így szoktak kezdődni azok a folyamatok, amelyek egy idő után kötelezettségszegési eljárássá alakulnak át.

Az uniós jog előírja a megkülönböztetés tilalmát

Az EU Alapszerződése 18. és 21. cikkének olvasása során egyértelművé válnak az előírások. A 18. cikk így szól:

„A Szerződések alkalmazási körében és az azokban foglalt különös rendelkezések sérelme nélkül, tilos az állampolgárság alapján történő bármely megkülönböztetés.”

A 21. cikk (1) bekezdése pedig ezt rögzíti:

„A Szerződésekben és a végrehajtásukra hozott intézkedésekben megállapított korlátozásokkal és feltételekkel minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz.”

Ha ezt a kettőt egymás mellé tesszük, akkor az szűrhető le, hogy nem lehet egy uniós alapjogot állampolgárság szerint korlátozni. Márpedig – amint korábban utaltunk erre – azzal, hogy a többi 26 tagállamból hármat a magyar kormány kivételként kiemel, az éppen az uniós polgárok állampolgárság szerinti megkülönböztetése akkor, amikor egy őket megillető joghoz való hozzáférésről van szó. Magyarul: egy német állampolgár azért nem utazhat be az országba, mert német és nem lengyel, szlovák vagy cseh. Ebből a szempontból lehetett volna könnyebben érvelni akkor, ha mindenkit kizár az országból a kormány, mert akkor nem merül fel az állampolgárság szerinti diszkrimináció – erre utaltunk korábban.

Határzárak márpedig vannak

Jegyezzük azonban meg: korlátozó intézkedéseket el lehet rendelni, ehhez a tagállamnak joga van. A kérdés az és majd nyilván ekörül forog a vita, hogy a járvány miatt elrendelt magyar határkorlátozás betölti-e azt a célt, aminek érdekében megfogalmazták. Vagyis a koronavírus-pandémiától így lehet hatékonyan megvédeni a lakosságot. Ezt az Európai Bizottság sosem ajánlotta, mert nem tekintik “célzott és hatékony” intézkedésnek, bár az most végeláthatatlan vitának tűnik, hogy a V4 országok miért biztonságosabbak, mint az összes többi állam.

Lezárt lakatok a Schengen Múzeum előtti emlékfalon. Visszajön a múlt? (Fotó: Európai Bizottság)

Csak a viszonyítás kedvéért muszáj egy kitérőt tenni és megemlíteni egy nemrégiben lezárult ügyet. Az Európai Bíróság júniusban a civil szervezetekkel kapcsolatos ítéletében kimondta, hogy a civiltörvény „hátrányosan megkülönböztető és indokolatlan korlátozásokat vezetett be.” Azt is hozzátették: „Az átláthatóságról szóló törvény inkább azon az elvi jellegű, különbségtétel nélküli vélelmen alapul, hogy a civil szervezetek bármilyen külföldi finanszírozása önmagában véve gyanús.” A határzár esetében is ez az általánosítás sejlik fel, amely alól állampolgárság alapján biztosít egyeseknek előnyt, másoknak hátrányt a magyar kormány. Ismét azzal a magatartással állunk szemben, hogy minden, ami külföldi – sőt, nyugati – az rossz.

Mindezzel együtt határkorlátozások léteznek jelenleg is a Schengeni övezetben, itt lehet részletesen tájékozódni róluk. A koronavírussal összefüggésben időleges szigorításokat vezetett be Dánia, Litvánia és Finnország és Norvégia is, ezek azonban sokkal célzottabbak, mint a magyar szabályozás. És vannak olyan szigorítások is, amelyeket nem a járvánnyal összefüggésben hoztak meg. Ausztria, Dánia, Németország, Norvégia, Svédország és Franciaország a migránsok másodlagos mozgása és/vagy a terrorfenyegetettség miatt vezetett be időleges ellenőrzést a belső határokon.

A készülő vita bár jogi színezetű, mégis inkább politikai tartalmú. Ugyanis mire ebből az ügyből szerencsés esetben 3-4 év múlva jogerősen lezárt bírósági eljárás lesz (persze, ha eljut odáig), addigra vélhetően megszűnik az ideiglenes magyar határzár. Néhány órával a brüsszeli bejelentés után Szijjártó Péter Facebook-oldalán tartott egy tájékoztatót, ebben azonban egy szót sem ejtett az uniós aggodalmakról.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán !