Működik a magyar kormány taktikája: eltűnhet a jogállamisági feltételrendszer az uniós költségvetésből

Patthelyzet alakult ki az uniós költségvetési tárgyalásokban és a hetes cikkes eljárásokban is a magyar és a lengyel kormány nyomásgyakorlása miatt. A 2021-27-es költségvetés jogállamisági feltételei a felismerhetetlenségig hígulhatnak a kompromisszum jegyében, a hetes cikk szerinti eljárás pedig tovább húzódhat – tudta meg az EUrologus egy magas rangú uniós diplomatától.

Legkésőbb október elején véglegesíteni kellene 2021-27-es uniós büdzséről és a gazdasági helyreállítási alapról szóló megállapodást. Arról azonban, hogy pontosan milyen jogállamisági feltételekhez kössék az uniós támogatásokat, még csak el sem kezdődtek a tárgyalások az Európai Parlament és a tagállamokat képviselő EU-s Tanács között. A jogállamiság védelmében indított 7. cikk szerinti eljárásban sem lehet érdemi előrelépésre számítani: nem szüntetik meg a procedúrát, mert az Magyarország és Lengyelország győzelmét jelentené, és arra is kevés esély van, hogy szavazásra kerülne a sor az ügyekben a tagállamok között – értesült az EUrologus egy magas rangú uniós diplomatától.

A diplomata megerősítette a magyar kormányzati forrásokra hivatkozó Politico hírportál információit, miszerint a magyar kormány szeptember elején egyértelművé tette: az Országgyűlés megvétózza a 2021-27-es uniós büdzsét és a hozzá kapcsolt helyreállítási alapot, ha a kifizetéseket jogállamisági feltételrendszerhez kötik.

A magyar ultimátum miatt a nemzeti kormányok egyelőre nem tudták kialakítani azt a közös álláspontot, amelyet az Európai Parlament felé képviselnének a tárgyalások során a jogállamisági feltételrendszerről – mondta forrásunk.

Bár a tisztviselő tagadta, hogy ezzel „engednének a zsarolásnak”, azt elismerte, hogy „kompromisszumot keresnek, a júliusi költségvetési csúcstalálkozó zárónyilatkozatának értelmezésében”.

A júliusi ötnapos csúcstalálkozó végén, a megbékélés szellemében elfogadott dokumentum ugyanis tág teret enged az értelmezésnek. Magyarország és Lengyelország szerint az állam- és kormányfők által jegyzett megegyezés nem jelent olyan megkötést, amely az uniós kifizetések felfüggesztésével vagy megvonásávával büntethetné a jogállam, a demokratikus értékek és intézményrendszer módszeres leépítését, más országok – például Németország – szerint viszont igen.

Abban ért csak mindenki egyet, hogy az Európai Bizottság eredeti javaslatához képest a legmagasabb politikai szinten elfogadott kompromisszum jóval enyhébb feltételeket sugall. Emiatt Stefan Löfven svéd miniszterelnököt a csúcstalálkozó után a hazai sajtója, Mark Rutte holland kormányfőt pedig a múlt héten a hágai parlament is felelősségre vonta. Az Európai Parlament négy nagy frakciójának, közöttük az Európai Néppártnak az elnökei pedig közös levélben jelentették ki augusztus végén, hogy megvétózzák az uniós költségvetést, ha az nem ad megfelelő garanciákat a jogállamiság védelmére.

Csak legyen már megállapodás

Kedden az uniós ügyekért felelős miniszterek találkoznak Brüsszelben, hogy többek között a költségvetésről tárgyaljanak és a jogállamisági feltételrendszer értelmezéséről is kompromisszumra jussanak. A diplomata szavaiból azonban úgy tűnik, hogy

a Tanács ezen a ponton már nem Magyarországtól várja, hogy engedjen, hanem az EP-től, hogy belássa: alkut kell kötnie annak érdekében, hogy az unió rendes működése mellett a koronavírus-járvány utáni gazdasági helyreállításhoz elengedhetetlen programok „ne kerüljenek a süllyesztőbe”.

Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének szerdán mondott évértékelő beszédéből is arra lehet következtetni, hogy az eredeti javaslatot beterjesztő Bizottság is kezdi elengedni a jogállamisági feltételrendszert, csak a döntéshozók fogadják el végre a hétéves költségvetést és helyreállítási alapot. Bár Von der Leyen kijelentette, hogy „az uniós értékek nem eladóak”, a költségvetés kapcsán már csak arról beszélt, hogy az uniós pénzügyi érdeket meg kell védeni a csalástól és a korrupciótól. Ez igen messze van attól a korábbi elképzeléstől, miszerint például az igazságügy és a média függetlenségét leépítő, a demokratikus és emberi jogokat megnyirbáló kormányoktól megvonnák az uniós forrásokat.

A már idézett diplomata szavaiból az is egyértelműen kiderült, hogy a Tanács már rég elvetette a jogállamisági feltételrendszert a gyakorlatban is alkalmazhatóvá tevő szavazási módszert – a júliusi kompromisszumos megállapodás értelmében. Az eredetileg javasolt fordított minősített többségi szavazási rendszerben az Európai Bizottság elindíthatta volna a szankciós eljárást egy demokráciát leépítő tagállam ellen, és a többi nemzeti kormánynak ahhoz lett volna joga, hogy leállítsa azt. Az állami vezetők zárt ajtós tárgyalásán született kompromisszumos megoldás viszont az lett, hogy már ahhoz is a kormányok minősített többsége kell, hogy meginduljon az eljárás – amit politikailag sokkal nehezebb kivitelezni.

Ebből pedig az következik, hogy ha a magyar kormány valahogy rá is áll arra, hogy „a jogállamisági feltételrendszer” kifejezés szerepeljen a végső megállapodásban, attól nem kell tartania, hogy bármikor is szankciókat szavaznak meg ellene. A jogállamisági feltételrendszer ugyanolyan papírsárkánnyá válhat, mint a hetes cikk szerinti eljárás.

Játsszunk soha véget nem érőset

A lapunknak nyilatkozó magas rangú uniós diplomata személyes véleménye szerint

a hetes cikk szerinti eljárás olyan, mint a hidegháború idején az „atombomba: nem használjuk, csak fenyegetünk vele, hiszen az egyhangú szavazás feltétele miatt úgysem lehet kikényszeríteni.”

A lengyel és a magyar hetes cikkes eljárás helyzetét is megvitatják az uniós miniszterek kedden. Didier Reynders jogérvényesülésért felelős uniós biztos számol be arról, hogy a tavaly őszi meghallgatások óta milyen fejlemények történtek Magyarországon az eljárásban tárgyalt összesen tizenkét témában, amely a választási rendszertől kezdve a korrupción át az akadémiai és sajtószabadság témáit is érinti. Varga Judit igazságügyi miniszter is ismertetheti majd a magyar álláspontot, és a többi miniszter is hozzászólhat a témához.

Az EUrologus értesülései szerint a lengyel eljárás minden valószínűséggel folytatódni fog a továbbiakban is, azonban a magyar ügyben már nem ennyire egyértelmű a helyzet. Hogy a két kormány követeléseivel összhangban még az idén leállítanák az eljárást, arra a forrásunk nem lát sok esélyt. Úgy fogalmazott: „az nagy győzelem lenne Magyarországnak és Lengyelországnak is”.

Ennél valószínűbb, hogy az uniós kormányok folytatják a nyomásgyakorlást, és az eljárás halad tovább. Harmadik opcióként az is elképzelhető, hogy szavazásra bocsájtják az ügyet, mert az legalább egyértelmű politikai állásfoglalás lenne a többi tagállam részéről, ezt azonban csak néhányan akarják.