A menekültügy visszatér: most vagy soha!

Nem lesznek EU-n kívüli menekülttáborok és a szolidaritás sem lesz végtelenül rugalmas, ellenben sokkal nagyobb figyelmet fordít az unió a jogosulatlanul a területén tartózkodók visszaküldésére. Megtudtunk néhány fontos részletet a régi-új menekültügyi és migrációs jogszabályról.

Migránsok hajója Lampedusa szigetén. Révbe érnek? (Fotó: Európai Bizottság)

Az Európai Bizottság szerdán nyilvánosságra hozza az új menekültügyi és migrációs csomagját. Nem ez lesz a Von der Leyen-bizottság legfontosabb jogalkotási kezdeményezése, de amennyiben sikerül végigvinni a folyamatot, akkor a legnagyobb politikai teljesítményként kell értékelni. A 2015-ös menekültválság nem csak konkrét kerítések felhúzásával járt, hanem a tagállamok között is falat emelt a téma eltérő megközelítése miatt. A vita pedig sok esetben már nem is az eredeti probléma körül forgott, hanem ideológiák és hitek ütközésévé változott.

A Von der Leyen-terv

Ursula von der Leyen szeptember 16-án mondta el évértékelő és programhirdető State of the Union beszédét. Amit a menekültkérdés kapcsán elmondott, az egyelőre – körülbelül szerda délig – a hivatalosan ismerhető bizottsági hozzáállás.

“Emberközeli és emberséges megközelítést fogunk alkalmazni. A tengeri életmentés számunkra nem lehetőség, hanem kötelesség. A jogi és erkölcsi kötelezettségeiket teljesítő, vagy a migrációnak fokozottan kitett országok számára pedig biztosítanunk kell, hogy támaszra leljenek az Európai Uniónk egésze által tanúsított szolidaritásban.”

A jogszabály tartalmi elemei közül ezeket emelte ki:

“Gondoskodni fogunk a menedékjog és a visszaküldés közötti kapcsolat szorosabbra fűzéséről. Egyértelműen meg kell különböztetnünk, hogy kik jogosultak a maradásra és kik nem.

Fel fogunk lépni az embercsempészek ellen, a külső határok megerősítéséért, a külső partnerségek elmélyítéséért és a legális migrációs lehetőségek megteremtéséért.”

És szólt az egész folyamat ideális végkimeneteléről is:

“Emellett gondoskodni fogunk a maradásra jogosult személyek integrációjáról és arról, hogy érezzék: az Unió szívesen látja őket.”

Káoszból rendszert

Mielőtt a fentieket elemeznénk és kiegészítenénk, tekintsük át röviden, hogyan jutottunk el idáig. A 2015-ös menekülthullám arra világított rá, hogy a jelenleg is hatályos, hétköznapi nevén dublini szabályozás nem működik. Ennek az a lényege, hogy főszabályként az első ország elvét alapul véve a menedékkérelmet ott bírálják el, ahol a kérelmező az EU területére lépett. Öt évvel ezelőtt ennek elsősorban Görögország, kisebb mértékben Olaszország látta kárát, kétmillió menekült érte el az unió határait ebben az évben, ezt a nyomást az állami hatóságok nem bírták.

Összeomlott a rendszer, emberek százezrei kószáltak a kontinensen, a helyzetet kihasználva terroristák is bejutottak az EU területére.

Ad hoc intézkedéseket hoztak, tagállami szinten igyekeztek megoldani az egész Európát érintő problémát. Ebben a helyzetben 2016. májusában az Európai Bizottság előállt egy hét jogszabályból álló csomaggal, amiből egyébként ötöt már minden szükséges fórumon elfogadtak, csak éppen a legfontosabbakról nem született megegyezés. Az új koncepció az volt, hogy amennyiben egy tagállam hatóságaira olyan nyomás nehezedik, amelyet már nem képesek kezelni, akkor egy képlet alapján más tagállamok átveszik a menedékkérelmek elbírálását és a jogosultnak menedéket biztosítanak. Ez jött át úgy a magyar kormány kommunikációjában, hogy “muszlim bevándorlókat akarnak erőszakkal letelepíteni” – ennek a kijelentésnek minden szavát lehet cáfolni, de az egy másik írás.

Mindenesetre a politika nem tudott dűlőre jutni, hiába fogadta el az Európai Parlament, hiába támogatta volna a tagállamok többsége, Magyarországnak, majd a hozzá csatlakozó visegrádi országoknak sikerült megtorpedózniuk. Előbb-utóbb le is került a napirendről, ahová a Von der Leyen-bizottság emelte vissza.

A 2020-as javaslatot a 2016-osra alapítják, annak számos elemét megőrzik, vagyis nem lesz teljesen új a koncepció, azt a reformot szeretnék folytatni. Középpontban az szerepel, hogy komprehenzív, átfogó legyen a tervezet, és nem lassítják a folyamatot azzal, hogy először csak a célokat és az elveket rögzítik kommunikációs szinten – mint az például történik a zöld reformcsomag (green deal) kapcsán – és majd csak később csepegtetik a törvényjavaslatokat. Most egyszerre fogunk mindent látni.

Menekült maradhat, gazdasági bevándorló nem

Hangsúlyos eleme lesz az elképzelésnek a menedékjog és a visszaküldés összekapcsolása. Vagyis: aki nem jogosult valamilyen oltalmazotti státuszra, azt nagyon rövid időn belül visszafordítják. Ennek érdekében számos eljárást egyszerűsítenek majd. De ahhoz nem fér kétség, hogy a tengeren hánykolódókat ki kell menteni és a menedékjogra jogosultaknak minden körülmények között biztosítani kell a védelmét. A javaslat készítői is tudják, hogy

míg 2015-ben az érkező 2 millió ember 90 százaléka jogosult volt a nemzetközi védelemre, most az évi 140 ezer igénylőnek a kétharmada gazdasági bevándorló.

Nagyon fontos ezeket a különbségeket helyükön kezelni, a magyar kormányzati kommunikáció által alkalmazott illegális bevándorló ugyanis teljességgel félrevezető és általánosító. Mint ahogy Nagy Boldizsár jogászprofesszor is rávilágított már, a bevándorló nem is lehet illegális, csak a határátlépésének a módja, ekkor azonban az irregurális kifejezés a megfelelő.

Eljöhet a tranzitzónák kora. Többlépcsős eljárás (Fotó: Európai Bizottság)

A magyar kormány egyik kezdeményezése volt, hogy az “illegális bevándorló”, tehát a migráns ne is léphessen az EU területére. Ehhez olyan menekülttáborokra lenne szükség, amelyet valamelyik harmadik országban állítanának fel, ahol az egész eljárást le lehetne bonyolítani és aki erre jogosulttá válik, utazhat Európába. A javaslatban azonban ilyen nem lesz, EU-n kívüli hot spotokat nem állítanak fel, többek között azért, mert a nemzetközi joggal összeegyeztethetetlen, a gyakorlatban pedig megvalósíthatatlan. Ami viszont lesz, az a már létező úgynevezett határeljárás kibővítése, továbbfejlesztése.

Ennek értelmében a kérelmező ugyan bejön az EU területére fizikailag, de jogilag még nem.

Ez némi mozgásteret ad az eljárásnak és a nemzeti hatóságoknak is. A gyakorlati megvalósítására azonban teljes mértékben megfelel egy olyan tranzitzóna, amit a magyar kormány azt követően zárt be, hogy az Európai Bíróság számos ezzel kapcsolatos jogsértést állapított meg. A Bíróság azonban soha nem mondta azt, hogy a tranzitzónákat be kell zárni, arra szólította fel a magyar kormányt, hogy 30 napon túl indokolás és megfelelő eljárás nélkül senkit se tartson ott fogva. Ilyen zónát természetesen nem kötelező építeni, lehet nyitott, vagy félig nyitott táborokban is elszállásolni a menedékkérőt, a lényeg, hogy a hatóság számára elérhető legyen. Ennél az eljárásnál nagyon fontos szerepe lesz a visszaküldésnek, vagyis minél rövidebb időn belül az EU-n kívül szeretnék tudni azt, akinek elutasítják a kérelmét. Sőt, információink szerint arra is lehetőség lesz, hogy az ügy jogerős elbírálása előtt – tehát az összes fellebbezési fórum döntését meg nem várva – kiutasítsák a jogosulatlanul itt tartózkodót, ha az eset egyébként is egyértelmű. Mindezen belül azonban kiemelt védelmet kapnak a gyerekek és egyéb sérülékeny csoportok.

A szolidaritás vajon mi?

Egy másik sokat emlegetett kérdés a szolidaritás ügye, amihez a magyar kormány előszeretettel áll úgy, mint a jogállamisághoz, vagyis: sehol sincs leírva, hogy mit jelent. Ennek jegyében a magyar diplomácia számára azt semmiképpen nem jelenti, hogy menekülteket kellene átvenni más országokból. Inkább azt jelenti Budapesten, hogy ha kell, akkor szakemberrel, pénzzel, hajóval, repülővel, kerítésdróttal támogatja azt az országot, amely bajban van és tagállami segítségnyújtásra, szolidaritásra van szüksége.

Ez az álláspont idővel szintén V4-es állásponttá vált, ezért egészen biztos, hogy az új javaslat nem fogja figyelmen kívül hagyni ezt az igényt.

Viszont az is biztos, hogy nem ez lesz a főszabály, ez ugyanis a rendszer működésképtelenségéhez vezetne. Ha minden tagállam maga döntené el, hogy most éppen mit tesz a közösbe, akkor jó esély van arra, hogy a legfontosabbra, vagyis az emberek átvételére senkinek sem marad majd kedve, kapacitása. Ezért egy köztes megoldás készül, amiben valószínűleg nem lehet majd “megúszni” azt, hogy menedékkérelmet is elbíráljon egy tagállam. Hozzá kell tenni, hogy a mostani számok alapján nincs valós esély arra, hogy például Magyarországra jelentősebb, akár néhány tucatnál több menedékkérő érkezne egy évben. Az igénylők nagy része ugyanis nem jogosult a védelemre, a jogosultak nagy része marad abban az államban, ahol elérte az uniót, a többieket kell elosztani 26 többi állam között. Az elosztásnál szempont az ország népessége, GDP-je és más mutatói is.

Az Európai Bizottság két biztosa valamennyi uniós tagállamot felkereste, összegyűjtötték a szempontokat és a kifogásokat, ezeket igyekeztek beépíteni a javaslatba. Olyan megoldás természetesen nincs, amivel mindenki elégedett lesz és nem nehéz megjósolni, hogy szerdától kiújulnak a menekültes-migránsos viták. Az Európai Parlament valószínűleg partner lesz a jogalkotási folyamatban, de hogy lesz-e megoldás a tagállamok szintjén, az már a vezetők bölcsességén múlik, amely gyakran áldozatul esik a napi politikai érdekeknek.